Néhány érdeklődő, tapogatózó telefon után világossá vált számomra, hogy az ötletre nagyobb szükség van, mint gondoltam. Felkeresem a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika Onkológiai Osztályát, és az akkori főnővérrel kitaláltuk, hogy a kezelésre járó és bentlakó gyerekeknek fájdalomdíjként felállítunk egy ajándék sarkot, ahonnan új barátot választhatnak maguknak a kis betegek. Lelkes segítőkkel óvodák, iskolák, kulturális intézmények bevonásával megkezdődött az adományok gyűjtése. Tettre kész pedagógusok, nevelők, segítették az összefogást. A programhoz való csatlakozásnak meghatároztuk a feltételeit, amelyeket a pedagógusok örömmel fogadtak: Az intézményeket arra kértük, hogy a gyűjtés ideje alatt egy arra kijelölt helyen biztosítsák az adományok tisztán tartását. Az ajándékozó gyerekeket arra kértük, hogy az adományozásra szánt ajándékokhoz rajzoljanak, vagy írjanak egy kedves, biztató üzenetet annak a kisgyereknek, aki majd megkapja a csomagot. Gyűltek a szebbnél szebb játékok. Volt, aki a kedvenc mackóját hozta el, mert őt már meggyógyította, és szeretné tovább küldeni, hogy mást is meggyógyítson. Volt, aki a zsebpénzéből vett új játékot. Rengeteg bájos és megható történet kerekedett a szemünk előtt.